A HYOSUNG története

 A Hyosung egy koreai óriásvállalat és sorsa hasonlóképpen alakult, mint a nagy japán motorgyáraké. Az alapításkor textiliparral kezdő cég (ahogy a japán motorgyárak is) a sorozatos fejlesztéseknek köszönhetően vegyipari termékeket majd magasabb ipari színvonalú gyártmányokat valósított meg, és ma már világszerte elismert szállítója olyan termékeknek, mint a magasfeszültségű ipari berendezések, ill. a nagyteljesítményű, olajkitermeléshez szükséges komplett szivattyú rendszerek, de az információs szektorban is közismert a banki hálózati szoftverektől kezdve a teljes vállalatirányítási rendszereken át a hardverelemekig. Másrészről a világ egyik legnagyobb gyártója annak a speciális gumiszövetnek, amelyből a gépjárművek gumiabroncsai készülnek.

Miért és hogyan kezdett el motorokat gyártani a Hyosung?

Fölösleges számunkra, a motorimádók számára tovább taglalni az anyavállalat bőséges tevékenységi körét. Nézzük meg közelebbről, hogyan került a cég a motorkerékpár-gyártás közelébe. A 80-as évek elején a Hyosung már egy óriási anyagi hátérrel rendelkező gyár volt. A cég tulajdonosai szerencsére azokat a merész, alkotó és újító szándékú vezetőket helyezték előtérbe, amik "mertek nagyot álmodni", és aztán ezt kitartó munkával megvalósítani. A cég tehát nem ült a babérjain, és figyelembe véve a japán motorkerékpárok világsikerét, megérezve a feladat nagyszerűségét, és természetesen az ebben rejlő presztízsépítési és üzleti lehetőségeket, illetve ismervén a cég sajátipari-mérnöki képességeit, határozott lépéssel megalapította a motorkerékpár-gyártó és fejlesztő divíziót. A cég saját anyagi háttere lehetővé tette volna a teljesen saját kútfőből történő modellfejlesztést, de nem így tettek: 1979-től kezdődően rendkívül szoros együttműködést kezdtek a japán Suzuki-fal. A Suzuki 1999-ben kiszállt a közös munkából, mert addigra nyilvánvalóvá vált, hogy a tanítvány túl jól tanult. Ez a szakítás már nem akadályozta meg az addigra kizárólag a " Totál Quality Control" japán gyártásrendszerrel működtetett Hyosung motorkerékpár-gyártó csapatot abban, hogy folyamatosan fejlesztve termékeit, odáig jusson el, ahol ma tart.

Akkor most ez Suzuki? Vagy licensz? Vagy SV másolat?

Egyik sem. A Hyosung modellek műszaki tartalma a cég saját mérnökeinek munkája. Természetesen nagyon hasonlít a Suzuki SV650-re, mert koreai mérnökök generációi tanultak know-how-t a Suzuki együttműködés évei alatt. A 650-es V2-es fejlesztése azért kezdődött el, mert a világpiac ma már a V2-eseket preferálja a soros 4-hengeresekkel szemben. Ez a hasonlóság felfedezhető a Suzuki és a Hyosung 250ccm-es choppere között is, vagy akár az 50ccm-es robogók között is. De ha valaki mégis ragaszkodik ahhoz, hogy a Hyosung "csak" Suzuki másolat, mi azért még erre is nagyon büszkék vagyunk. A Suzukit jól másolni és 20%-kal olcsóbban piacra dobni nem is olyan kis dolog. Összehasonlításképpen kb. a Suzuki GS500E kerül annyiba, mint a Hyosung GT650. A különbséget műszakilag és esztétikailag zongorázni lehet. Ugyanakkor a szkeptikusokat szeretnénk megkérni, hogy tekintsék meg a GV650 Aquila choppert, a maga gyönyörű formájával, meglehetősen hosszú felépítésével, a sportszériából származó V2-es blokkjával, a 200-as szélességű hátsó kerekével, a karbonszálas anyagból készült - gondozásmentes -szíjhajtásával. Ha kell, végigvisz minket a Route 66-on az USA-ban, és nem kell szégyenkeznünk miatta, sőt…

A japánok nagyon-nagyon jó motorokat gyártanak.

Először is, ezzel a ténnyel kár vitatkozni, a japánok ipari termékei, legfőképpen az autók és a motorok fantasztikus minőségűek. A Hyosung tulajdonosok messzemenőkig el- és felismerték ezt, ezért adatott meg egyáltalán a lehetőség arra, hogy megszülethessenek a koreai modellek. A japán csoda megismeréséhez egy kicsit vissza kell utaznunk az időben. A világháború után a japán ipari termékekről viccek szóltak, nem elismerések. Az ipar mélyponton volt, és rossz minőséget termelt. Hogyan lehetséges mégis, hogy a 70-es évek végére már az amerikai cégek minőségügyi mérnökei jártak japán cégekhez gyártástechnológiai szemináriumokra? Főképpen hogyan érhette el egy olyan ország gazdasága ezt az ipari csodát, amely egy vulkanikus szigeten fekszik, és az ipar számára szükséges nyersanyagok 98 %-át importálja? A japán ipari kiugrás okait sok száz oldalas könyvekben elemzik, mi itt csak a legfontosabbakat szeretnénk megemlíteni: A minőségi célok mindenek elé helyezése: a japán gazdaság befektetései nem irányulhattak máshová, mint a minőségi termékek kifejlesztése irányába. Ezt az olyan nagyvállalatok, mint például a Toyota, hihetetlen magas szintre fejlesztették. A "minőség mindenek felett" áthatja a japán cégeket, pedig egyszerű eszközökről van szó, mint például a munkások joga és kötelessége a futószalag azonnali megállítására hiba észlelése esetén, a munkások minőséget javító ötleteinek anyagi honorálása, az alkatrész beszállítók nagyon alapos revíziója, a minőség javítására irányuló állandó akciók. A rendszer neve a "Total Quality Control", amit talán abszolút minőségirányításnak fordíthatnánk. A következő kulcs a sikerhez az ázsiai fegyelem, munkamorál, amely győzelemre vitte a japán ipart. A dolgozók elkötelezettsége a munkahelyük iránt megingathatatlan, a teljesítményük folyamatos, és rendkívül költséghatékony. A harmadik, és legegyszerűbb oka a japán sikernek az óriási tőkeinjekció volt, amely a gazdaságba, a cégekbe az 50-es években érkezett, és amelyet jó helyre fektetett be a japán kormányzat, jelesül azokba a cégekbe, amelyek ma világvezetők a maguk területén (Toyota, Kawasaki, Sony, Mitsubishi). Mindezekkel a paraméterekkel rendelkezik a Hyosung is, immáron húsz éve.

Miért olcsóbb a Hyosung a japánoknál? Annyival rosszabb is?

A világgazdaság mai állapota egy kicsit a japánok ellen fordult. Ennek egyik oka, hogy a japán népesség több, mint 30%-a nyugdíjas, mert a jóléti állam egyszerűen kitolta az átlagéletkort, és ezért a mai japán cégek kénytelenek nagyságrendekkel több pénzt fizetni a társadalombiztosításnak, mint tették ezt 20 éve. Ez megjelenik a mai japán termékek árában is. A másik tényező az, hogy a japán ipar az egyébként fantasztikus minőségű termékeit ma is import nyersanyagból, import acélból, stb. állítja elő. A koreai Hyosung mindkét területen sokkal jobban áll. A koreai gazdaság most abban a helyzetben van, mint a 80-as évek japán gazdasága, a "japán aranykor", de a nyersanyagokat jórészt saját belföldi forrásból tudja beszerezni. A Hyosung ezen kívül pedig egyébként is egy ipari óriás, saját nyersanyag gyártó kapacitással, amely a termékek árában is megjelenik. Az árkülönbség jórészt ezekből a különbségekből eredeztethetők, mert "csodák nincsenek". Természetesen nem a mi tisztünk, hogy megállapítsuk, mennyivel "rosszabb", ha egyáltalán rosszabb egy Hyosung GT650, mint egy Suzuki SV650. Az összehasonlítás elkerülhetetlen, DE ÁLLUNK ELÉBE. Akár egy másik példát is hozunk, szívesen, jelesül a Hyosung GV250 és a Suzuki VL250 kis chopperek esetében, aki kíváncsi, hasonlítsa össze a technikai részleteket, és meg fog lepődni. Erről sok motoros szaklap cikkezett már világszerte, Ausztáliában, Angliában, Németországban. Remélhetőleg sikerül hamarosan valamelyik itthoni szaklap újságírói tesztelői általi független cikket olvasniuk a motorosoknak a Hyosungokról. Fontos alkatrészek származnak a koreai motorokon Japánból, pld. a karburátorokat a Mikuni szállítja. Mi inkább azt mondanánk, hogy a Hyosung motorkerékpárok gyári háttere rendelkezik azokkal az elemekkel amelyek a Japánokat sikerre vitték: az ázsiai fegyelemmel, a minőség iránti elkötelezettséggel, a T. Q. C. japán rendszer teljes adaptálásával, a szükségesen óriási tőkeháttérrel, és a motorkerékpár-gyártásba fektetett mérnöki órák tízezreivel, végül, de nem utolsósorban egy csodálatos japán márka húsz évig tartó kooperációjával. Minden adott tehát a jó minőségű motorok előállításához, de a koreaiak elkötelezettsége - a legegyszerűbb segédmunkástól kezdve a mérnökökön át a tulajdonosokig - legalább ennyire fontos, mint a kedvező lehetőségek: természetesen gazdaság jelenlegi állása szerint fontos területeken előnyt élveznek a mai japán üzleti környezettel szemben, ami segíti őket a versenyben - és akarnak jó gépeket gyártani. Ezt maguk a modellek mutatják be a legjobban.

Hol vannak a kínaiak!

Hadd szögezzük le a legelején, nagyon távol -minden értelemben - a Hyosungtól. Műszaki szempontból egyszerű a képlet: akármilyen furcsa, de a gigantikus méretű kínai motorkerékpár ipar, amelynek évi összkapacitása eléri az 50 millió (!) darab kész motort, nem képes 250 cm3-nél nagyobb motorokat gyártani, pláne nem tud DOHC 4-szelepes gépeket kerékre állítani. Miért? A kínai ipar piaca elsősorban a kínai átlagpolgárok tíz- de inkább százmillióiból áll, akik egyszerűen nem igénylik a high-tech motorokat. Kérünk mindenkit, hogy sohase a kínai termékek árából kiindulva próbálja meg a Hyosung-ot mérlegre tenni. Ez nem az a jármű, ami a tartós teszteken 10000 Km-en belül motortörést szenved, vagy egyszerűen széthullik. A kínai ipari termékek nagyon olcsók, de a motorgyártó tudomány kínai állása szerint ma túl nagy tűréshatárokkal dolgoznak, csak közepes, vagy gyenge minőségű alapanyagokból.

Mit hoz a jövő?

A Hyosung jövőbeni modelljei nagyon ígéretesek, várható az 1000-es V2-es érkezése 2006-ban, de az XRX400-as enduro és a 450-es ATV sem hagyja hidegen a terepezést kedvelő motorosokat. Természetesen nem minden fejlesztés nyilvános, számíthatunk sok érdekes meglepetésre a jövőben.